A kaliforniai San Francisco partjainál található Alcatraz börtönt a világ egyik legveszélyesebb börtönének tartják. Ez egy távoli sziget, amelyet cápákkal teli vizek vesznek körül, és amit ideális helynek tartanak a föld legveszélyesebb bűnözőinek a világtól való elzárására. A feljegyzések szerint, legalább 36 rab halt meg szökés közben. Egyetlen rab sem tudott túljutni az őrökön vagy a zord tengeren egészen 1962 júniusáig, amikor is három rab sikeres szökést hajtott végre. Szökéstervük megdöbbentő részleteit 2018 januárjáig képtelenek voltak megfejteni, amikor is az FBI kénytelen volt újraindítani a nyomozást egy levél miatt. Olvass tovább, hogy megismerd ennek a megdöbbentő szökésnek a történetet.
A lehetetlen feladat
Van-e félelmetesebb dolog annál, mint az Alcatrazban raboskodni? Ezt a szigorú biztonsági -ellenőrzésű börtönt egy távoli szigeten építették azzal a céllal, hogy elszigeteljék a világ legveszélyesebb és legfélelmetesebb embereit. A börtön Amerika legtapasztaltabb cselszövőinek és erőszakos bűnözőinek adott otthont.
Hihetetlennek tűnik, hogy ennek a három fogvatartottnak sikerült megszöknie ebből a szigorúan őrzött börtönből – nem beszélve a jéghideg, cápáktól hemzsegő tenger átúszásának túlélési esélyét. A hivatalos feljegyzések szerint a három fogvatartott meghalt úszás közben, de egy friss levél miatt nem maradt más választása a hatóságoknak, mint új vizsgálatot elrendelni.
Frank Morris Lee
A terv mögött álló ember, a főtervező egy Frank Lee Morris nevű fickó volt. Egy igazi, tapasztalt bűnözőről van szó, aki okos, ügyes és leleményes. A felnőtté válás nem volt könnyű számára, így megtanulta, hogyan éljen meg a jég hátán is. 11 éves korára árván maradt. Egy olyan viharos gyerekkorral, mint az övé, egyenes út vezetett a börtönig. Nagyon fiatalon, már 13 évesen elítélték bűncselekményért.
Olyan éles elmével, mint amilyennel ő rendelkezett, nagy dolgokra lett volna hivatott, de a sors másként döntött, és ahelyett, hogy nagy karriert futott volna be, a "Szökés az Alcatrazból" című film alaptörténetének főszereplőjeként vált ismertté.
Nem az első alkalom volt
Frank Lee Morris tinédzserként számos kisebb bűncselekmény után az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben ült. Egyik helyről a másikra szállították át, míg végül megérkezett a „Luisiana Állami Büntetés-végrehajtási Intézetébe”, amelyet gyakran „a déli Alcatraznak” neveznek.
Lee Morrisnak sikerült megszöknie, miközben tíz (10) éves börtönbüntetését töltötte bankrablás miatt. Egy éven keresztül sikerült túljárnia a bűnüldőzési szervek eszén, míg végül elfogták és a hírhedt börtönbe, az Alcatrazba küldték. Története pedig itt vette kezdetét. Készülj fel egy igazán izgalmas, megtörtént eseményeken alapuló történetre.
A testvérek
Miután elvitték az Alcatrazba, vagy ismertebb nevén a " A sziklába", Frank Lee Morris találkozott két férfival, akik testvérek voltak, és végül csatlakoztak a csapatához. A testvérek Clarence és John Anglin. Ők hárman később összefognak egy másik Allen West nevű emberrel, és négyfős osztag alakult.
A testvérek eredetileg Georgia államból származtak, de Floridába költöztek dolgozni, később a szüleik is követték őket. Egészen szép és normális gyerekkoruk volt, nyaranta cseresznyét szedtek közösen a családdal.
Erős testvéri kötelék
Clarance és John Anglin elválaszthatatlanok voltak felnőttként is. Gyakran utaztak Michiganig a családdal, hogy cseresznyét szedhessenek. Útjaik során a kötelékük még erősebbé vált, miközben Michigan tavaiban úsztak. Ha tudták volna mennyire hasznos lesz ez a képesség később.
De volt egy sötétebb oldaluk is, 1956-ban bankrablás miatt kapták el őket. Azonban ez a letartóztatás még korántsem jelentette a történetük végét.
Frank Lee Morris előtt
Az Anglin-testvéreknek is bőven kijutott a rosszból, mielőtt a többi résztvevővel együtt megékeztek volna "A Sziklába". Többször is megpróbáltak elmenekülni az atlantai büntetés-végrehajtási intézetből, de nem jártak sikerrel. A véget nem érő lázadásuk miatt végül áthelyezték őket az Alcatrazba, ahol találkoztak a csapat többi tagjával.
Miután kiválasztották a banda összes tagját, ők négyen megpróbálták kivitelezni a lehetetlent, meglépni a világ legjobban őrzött börtönéből. Az összehangolt csapat figyelemreméltó tapasztalattal rendelkezett a felügyelők körüli manőverezésében és a celláikból való kiszabadulásban.
A terv
Maga a terv nagyon egyszerű volt: szökj meg a börtönből, és ússz egészen a partig. Elméletben egyszerűnek hangzott, de kivitelezni lehetetlennek tűnt. Amint azt korábban említettük, 36 rab halt meg, miközben pontosan ugyanazt a bravúrt próbálták véghezvinni – szóval miért lenne más ennek a próbálkozásnak a végkifejlete?
Ennek megvalósításához minden tapasztalatukra és szakértelmükre szökség volt és hihetetlen szintű bizalmat és hűséget kellett kiépíteniük egymás között. Tisztában voltak azzal, hogy statisztikailag nulla az esélye a sikernek, a többi rab még őrültnek is nevezte őket. Az őrültség és a zsenialitás határvonala azonban hajszálvékony – így hajlandóak voltak vállalni ezt a kockázatot.
A kezdet
Ironikus módon mind a négy elítélt az "atlantai büntetés-végrehajtási intézetben" ült mielőtt az Alcatrazba érkezett. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem tartott olyan sokáig, hogy kialakuljon a kölcsönös bizalom és végrehajtsák a tervet. Lehetséges, hogy a közös börtönviselt múlt összekötötte őket (ez ugyanazt a korábbi börtönhelyet jelenti), vagy fennáll annak a lehetősége, hogy még Kaliforniába indulásuk előtt ismerték egymást.
A négy férfinak rengeteg ideje volt, hogy megtervezzék a tökéletes szökést, mivel egymás melletti zárkákba voltak elzárva. Ahhoz, hogy ez a terv sikeres legyen, minden agyi erőre és erőforrásra szükség volt, amit össze tudtak gyűjteni.
Az elengedhetetlen felszerelések tömkelege
De hogyan szerezték be a szökséges kellékeket, ha egész nap a cellájukban ültek? Nos, a börtönben is ugyanúgy működnek a dolgok, mint a külvilágban. A fogvatartottak úgy kerestek pénzt, hogy az Egyesült Államok hadseregének varrtak ruhákat, készítettek bútorokat vagy cipőket.
Munka közben rengeteg lehetőség volt beszreznie olyan kellékeket, amelyekkel eszközölni lehet egy jól megtervezett szökést. Csak intelligensnek és kreatívnak kellett lenniük. Mivel mind a négyen erőszakmentes bűncselekmények miatt ültek, az őrök nem figyeltek rájuk annyira, így sunyiban sok mindent el tudtak intézni.
A tételek
Ők négyen fokozatosan hozzáláttak tervük megvalósításához. Be kell vallanunk, hogy a szökésük megtervezéséhez rengeteg intelligenciára, türelemre és diszkrécióra volt szükség. Minden elismerésünk, hogy ezek között a feltételeket között sikerült egyáltalán elméleti szinten kigondolni a tökéletes szökést. A szükséges erőforrások beszerzése is kemény feladat lehetett.
Tisztában voltak azzal, hogy észre fogják venni, hogy eltűntek, amint elhagyják a cellájukat, ezért azon dolgoztak, hogy életnagyságú próbabábokat hozzanak létre, amelyeket az ágyukra helyeztek, miután távoztak. A szigetről való szökést is meg kellett tervezni. A börtönőrök akkoriban nem voltak olyan kedvesek, mint manapság – ha elkapták volna őket, a helyszínen lelövik őket.
Az álcázás
A banda minden tagjának megvolt a maga feladata, hogy biztosítsa a cselekmény hatékonyságát. Az Anglin fivérek például nagy szerepet játszottak abban, hogy mind a négy fogoly bábufejét elkészítsék, míg Frank Lee Morris egyéb feladatokért volt felelős.
A fejek elkészítéséhez szappanviaszt, valódi hajat a börtönben lévő fodrászatból és WC-papírt használtak. Morris ideje nagy részét azzal töltötte, hogy olyan eszközt alkosson, amely úgy fújódik fel, mint egy tutaj és mentőmellény. Minden komponens mozgásban volt a siker eléréséhez.
Ilyen érzés amikor átvered a rendszert
Minden este kb.17:30-tól este 9 óráig fizikailag szét kellett rágniuk a falat a saját cellájukban, hogy hozzáférjenek a szellőzőrendszerhez. Ha senki sem figyelt, kivették a rácsot a cellájuk ajtajából, és el kezdték szétszedni a falat a napközben ellopott kanalakkal vagy a munkából összegyűjtöttdolgozott fadarabokkal.
Ez volt a terv leghosszabb része, mivel hetekbe vagy hónapokba telt eltávolítani a sziklákat, még akkor is ha napi szinten hosszú órákat foglalkoztak ezzel.
Íme a jó hír!
Szerencséjükre az Alcatraz még az 1960-as években is régi létesítménynek számított, és omladozóban volt. Amikor a fogvatartottak zuhanyoztak és mosogattak, sós víz áramlott át a csöveken, ami az idő múlásával fokozatosan károsította a csöveket, majd beszivárgott a falakba és megpuhította azokat.
Szerencsére ezt hamar felismerték, és kihasználták. Megfigyelték, mikor és hol kell kaparni, hogy megkönnyítsék a dolgukat. Az idő előrehaladtával a legpuhább pontok szétrágcsálása egyre könnyebbé vált számukra, a megkeményedett épület pedig el kezdett leválni. A börtönök ma már biztosan nem ilyenek.
A zaj
Talán azon tűnődsz, hogyan csökkentették a munkával járó zajt? Az 1960-as években a börtönreform törvény értelmében a fogvatartottak minden nap zenélhettek a cellájukban. Ezeket a maguk javára fordították, Frank Lee Morris minden este hangosan harmonikázott, hogy elterelje a munka okozta zajt.
Minden este egyre hangosabban játszott, miközben csapata egyre mélyebbre ásott. Ez bizonyára bosszantó lehetett az összes többi fogoly számára, de valószínűleg ez volt az utolsó dolog, amivel foglalkozni akartak. Volt egy nem biztosított folyosó, amelyen csövek futottak fel-alá a fal másik oldalán.
Az útvesztő
A cellák mögötti közüzemi folyosó lényegében a foglyok nem biztosított játékterét jelentette. Miután a celláikban lévő téglák jó részét eltűntették, és megbizonyosodtak arról, hogy a kivágott lyuk elég széles ahhoz, hogy átmászhassanak, bejutottak a közüzemi folyosóra, és felmásztak annak tetejére.
Miután felmászott a három (3) szökésben lévő a tető legmagasabb szintjére, a következő lépésekhez el kellett mondaniuk egy "mi atyánkat". Amint felértek az épület tetejére, hogy hozzáférjenek a tetőhöz, ki kell nyitniuk az egyik aknát. Azután kezdtek el dolgozni a terveiken, hogy felfedezték, hogy az egyik akna nincs bebetonozva.
Kemény tempó
1962 májusára az Anglin testvérek és Frank Lee Morris végre felkészültek arra, hogy áttörjék a falat teljesen. A lyukakon épp csak át lehetett férni a hónapokig tartó munka után, de elkerülhetetlen volt ez a lépés a menekülési terv megkezdéséhez.
Különálló esőkabátok összevarrásával és ragasztásával tutajt és mentőmellényeket készítettek. A terv elkészülte után 50 esőkabátot használtak fel a tárgyak megépítéséhez. Mindenkinek kellett egy, különben belefulladtak volna a tengerbe.
A mágikus jel
Ekkorra a négy rab közül három már készen állt az indulásra, de a bandának még várnia kellett Allen Westre, aki még nem fejezte be a lyukat a cellájában. Az ő cellája oldalán a falak keményebbek voltak, így nehezen tudta utolérni a banda többi tagját.
Végül júniusra elkészült, ami két hónappal tovább tartott, mint a többieknek. Jelezte a többi bandatagnak, hogy készen áll, de ekkor történt valami, ami káoszba sodorhatta volna az egész tervet.
Felkészülni, vigyázz, kész, rajt!
Soha egyetlen ember sem élte túl az Alcatrazból való szökést: vagy ők lesznek az elsők, vagy csatlakoznak azon rabok hosszú sorához, akik elbuktak a menekülés során, és akik nem élték meg, hogy elmesélhessék a történeteiket.
Az Alcatraz-i élet nem volt sokkal jobb a halálnál, ezért merték kockára tenni az életüket. Hajlandóak voltak szembenézni azokkal a veszélyekkel, amelyek az előttünk álló szökés során felmerülhetnek. Kellékekkel megpakolva és egekbe szökött adrenalinnal felállították a csalikat, és készültek az indulásra.
Az első akadály
Míg Morris és a testvérek meglehetősen könnyen átjutottak a lyukkon, Allen, a negyedik tagnak akadt némi nehézsége. Azt gondolta, hogy elérte a megfelelő méretet, de úgy tűnik, hogy rosszul számolt. A három másik tag kezdte elveszíteni a türelmét, mivel több hónapos várakozás után sem állt készen a negyedik tag a szökésre.
Miután órákon át sikertelenül próbálták segíteni neki, úgy döntöttek, hogy otthagyják. El lehet képzelni, mit érezhetett, miután annyi befektetett munka után mégis ott kellett maradnia a börtönben. Vajon halálraítélte ezzel a saját életét?
Eggyel kevesebb…
A másik három szerencsés fogvatartottnak bizonyára nehéz volt hátrahagyni a rabtársukat, aki végülis a testvérükké vált. Ez volt a csapat első nehézsége a sok közül. West nélkül a tutaj könnyebb lett, ami azt jelentette, hogy a maradék háromnak nagyobb esélye volt túlélni a vízi utat.
Miután úgy döntöttek, hogy otthagyják, a testvérek és Morris elkezdtek felmászni a 10 méter hosszú vízvezetéken, hogy feljussanak a tetőre a korábban megfigyelt, nem bebetonozott reteszhez. Vajon sikerült nekik kijutni a börtönből?
A lefelé vezető út
Az Anglin testvérek és Frank Lee Morris könnyen feljutottak a cellaház tetejére. Az adrenalin biztosan az egekbe szökött amikor felértek a csúcsra, elképesztő 30 méter magasba. Nagyon motiváltak voltak, folytatniuk kellett, mert ha ezen a ponton a mélybe esve halálukat lelik, az egész történet hiábavaló lett volna.
Egyenletesen kezdték meg a leereszkedést a csővezeték másik oldalán, az épületen kívül. A zuhanyblokkok közelében lévő területen landoltak, így megkerülték az őröket. A terv az volt, hogy amikor elérik a partot, meg kell állniuk, hogy felpumpálják a tutajukat.
A riasztó éles hangja
Ez volt az utolsó alkalom, hogy Frank Lee Morrisról, Johnról és Clarance Anglinről hallottak. A terv szerint aznap este 23:30 körül érkeztek a parthoz. Miután az őrök megtalálták a bábukat, amiket előző este helyeztek az ágyukra, beindult a riasztás az egész szigeten.
A többi fogoly képtelen volt megérteni, hogy ez a 3 rab, hogy szökött meg "A sziklából". Ilyen még soha nem fordult elő, és senki sem tudta, hogy a három rabnak sikerült-e épségben kijutniuk, vagy megfulladtak a vízben.
Irány a többiek után!
Miután Allen megtudta, hogy a tervük működött, és a három rabtársának sikerült kijutnia a börtönből, ő is csatlakozni akart a barátaihoz. Miután a lyuk elég nagy volt, átmászott, hogy találkozzon a többiekkel a part túlsó oldalán. De nem volt tutaja, amivel átkelhetett volna a vízen.
Kiért a partra, és élete legnagyobb döntése előtt állt, beugrik a vízbe így megkockáztatva a halált, vagy visszamegy a börtönfalai közé. El tudod képzelni milyen érzés lehetett ennyire közel lenni a kívánt szabadsághoz és mégis látni ahogy ez az álom egyre csak távolodik?
Ideje tisztázni magát
Allen West úgy döntött, hogy visszamegy a börtönbe. Számára a biztos halál kockázata nem érte meg a szabadság reményét. A többiek elmentek, ki segített volna neki, ha szorult helyzetbe kerül a menekülés során? West mindent bevallott a felügyelőknek a szökést követő napokban, és ennek köszönhetően ismerjük a szökés részleteit.
Elmondása szerint az Angyal-sziget elérése volt az első célpont, majd néhány ruha és egy jármű ellopása következett, ami után útjaik szétváltak volna, hogy mindenki mehessen a dolgára. Vajon az őrök valóban elhitték ezt a megdöbbentő mesét?
A kérdés
A következő 12 napban a San Franciscó-i rendőrség fokozott készenlétben volt a három férfi miatt, akik el akartak lopni egy autót. Allen West tippje azonban nem jött be, mivel a régióban nem történt autólopás azokban a napokban.
A kérdés ezen a ponton az volt, hogy a férfiak kudarcot vallottak-e szökés közben, és nem érték el élve a partot, vagy ez csak egy szándékosan felépített történet, amit a rendőrök félrevezetésére használtak. Az őrök alig tértek magukhoz attól, hogy ezek a rabok sikeresen megléptek.
A hideg óceán
A kutatás során soha nem találtak holttesteket a vízben, ami azt jelentette, hogy a menekülő foglyok valószínűleg átjutottak a túlpartra. Találtak viszont néhány személyes holmit, ami arra utalt, hogy tényleg ott jártak az Alcatrazból megszökött rabok.
Nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy a szökevények túlélik ezt az utat. Egy átlagos emberi test körülbelül 20 percig bírja a hideg vízben, mielőtt teljesen leállna a szíve. Mivel a szigeten csak meleg vizet használtak, egyáltalán nem volt hozzászokva a testük a hideg vízhez. Ez volt az egyik vitatott elmélet.
Az ügy lezárva!
Az FBI hivatalosan 1979-ben zárta le az ügyet 17 év után. Azt feltételezték, hogy a foglyok nagy valószínűséggel a San Francisco-öböl körül megfulladtak – és bár a holttestek soha nem kerültek elő, nem találtak semmilyen utalást arra, hogy tényleg eljutottak volna a partig.
Az amerikai marsallok azonban a mai napig szemmel tartják a helyet. Még 2009-ben a marsall-helyettes arról tájékoztatta az NPR-t, hogy "aktív elfogatóparancs van érvényben a foglyok ellen és a marsallszolgálat nem arról híres, hogy feladná az emberek keresését". Végül nem találtak semmit.
A jelen rendszer
Nagyjából egy hónappal a szökést követően egy teherszállító arról számolt be, hogy egy holttestet látott 27 mérföldre a Golden Gate hídtól. Azt állítja, hogy a holttest ruházata megegyezett az Alcatraz-i menekülők ruháival. De a kihallgatást elnapolták és a tényleges holttestet nem találták meg soha. Lehet, hogy csak egy átverésről volt szó, amelynek a célja az elrettentés volt?
Kutatók egy csoportja 2014-ben megállapította, hogy az éjféli áramlatok nagy valószínűséggel a rabok javára szolgáltak, és valószínűleg túlélték a szökést.
Otthon karácsonyra
A History Channel 2015-ben sugárzott dokumentumfilmje újabb bizonyítékokat tárt fel az Anglin testvérek túlélésével kapcsolatban. A testvérek karácsonyi üdvözlőlapot köldtek a családjuknak, még a kézírásuk is megegyezett.
Van egy kép, ami 1975-ben Brazíliában készült, amelyen két férfi látható. A legtöbb igazságügyi szakértő egyetértett abban, hogy az Anglin testvérekről van szó. Figyelemre méltó, hogy valószínűleg sikerült észrevétlenül Brazíliába utazniuk, és biztonságosan, távol az amerikai hatóságoktól élték tovább az életüket.
Az utolsó vallomás
Egy másik erős bizonyíték arra utal, hogy az Anglin fivérek túlélték. Testvérük, Robert a halálos ágyán bevallotta, hogy 1963 és 1987 között mindkét testvérrel kapcsolatban állt, de végül megszakadt velük a kapcsolat.
A családj többi tagja is úgy döntött, hogy nem keresik a testvéreket, mivel az Interpol még mindig körözte őket. Elfogásuk azonnali börtönbüntetéssel járt volna és a családtagok is bajba kerülhettek volna. Egyértelmű volt, hogy senki sem akarja ezt.
A levél, amely mindent megváltoztatott
2018 januárjában nyilvánosságra hozták, hogy 2013-ban a San Francisco-i Rendőrkapitányság levelet kapott egy férfitól, akit a feltételezések szerint John Anglinnak hívtak. Az FBI hivatalosan is újraindította az ügyet, azzal a céllal, hogy legalább egy bandatagot a három küzöl kézre kerítsen.
Nem ismert, hogy az FBI miért csak 5 évvel később szerzett tudomást a levél létezéséről. Ez csak méginkább erősítette a rejtélyes körülményeket. Ennek ellenére a levélben található információk még a krimi legnagyobb kétkedői számára is megdöbbentőek voltak.
Egy utolsó vallomás?
A levél intim részleteket közölt az elítéltek szökéséről és hollétéről. Az állt benne: "a nevem John Anglin. 1962 júniusában megszöktem Alcatrazból a bátyámmal, Clarence-szel és Frank Morrisszal. Most 83 éves vagyok, és rossz állapotban vagyok. Rákos vagyok."
"Igen, mindannyian túléltük a szökést azon az éjszakán, bár nagyon közel volt a halál!... Frank 2008 októberében halt meg. Sírkövén más név szerepel, Argentínában lett eltemetve. A bátyám 2011-ben halt meg." 2013-ban vajon hol élt John?
Vajon hol élt?
A levél írója, aki John Anglinnak hívta ki magát később elárulta, hol élt a szökést követő években. Azt írta: "Ez az őszinte és valódi igazság. Elmondhatom, hogy hét éve élek Minotban, Észak-Dakotában és egy éve Fargoban [Dakotától északra]."
A BBC elemezte a levél néhány olvashatatlan részét, amiből kiderült, hogy John a szökés utáni éveinek nagyobb részét a washingtoni Seattle-ben élte le.
Az utolsó kívánság
Figyelemre méltó, hogy a levélben az áll, hogy jelenleg Kalifornia déli részén él – mindössze néhány mérföldre attól a helytől, ahonnan megszökött! Ez azt jelentheti, hogy a történelem egyik legnagyobb szökése mögött álló egyik ötletgazda közelebb volt, mint gondolták volna.
Egyértelművé vált, hogy nagyon rossz egészségi állapotban van, és segítséget kért. Mindent megpróbált, hogy segítséget szerezzen, még azon az áron is, hogy vissza kell mennie a börtönbe az utolsó éveiben. Vajon a végrehajtó hivatal belement volna ezekbe a furcsa feltételekbe?
A visszautasíthatatlan alku
A levél vége csupán annyit tartogatott: "Ha bejelentik a médiában, és megígéri a TV-ben hogy legfeljebb egy évre kerülök börtönbe, és kapok orvosi ellátást, megírom a pontos tartózkodási helyemet. Nem viccelek..."
Mielőtt belementek volna a levélben meghatározott feltételekbe, szükség volt igazságügyi szakértői vizsgálatokra, hogy megállapíthassák, vajon tényleg az igazi Johnról van-e szó. Miért akarná valaki az utolsó napjait börtönben tölteni? Megpróbáltak minden lehetséges információt megszerezni.
A hitelesítés szükségessége
Az FBI alaposan megvizsgálta a levelet, DNS után kutattak. Alaposan ellenőrizték a kézírást is, hogy egyezik-e a korábban küldött levéllel, vagy tartalmaz-e ujjlenyomatot. A közelmúlt eseményeiről szóló tudósítások épp akkor kerültek a hírekbe.
A CBS KPIX nevű helyi állomás közzétette a levelet, és arról számolt be, hogy a levéllel kapcsolatos összes vizsgálat nem volt egyértelmű bizonyíték a levél írójának kilétére. A szakértők nem tudtak megegyezni abban, hogy az FBI válasza mit sugall egészen pontosan, így senki sem tudta a pontos igazságot.
99. év vízválasztó
Az amerikai marsallszolgálat kijelentette, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy a férfiak túlélték a szökést, függetlenül attól, hogy soha nem találtak meggyőző bizonyítékot erre. Ennek ellenére a hivatalos közleményükben az állt, hogy szerintük a levél nem eredeti.
Feltehetően a nyomozást nem zárják le mindaddig, amíg a halál tényére utaló szilárd bizonyíték elő nem kerül, vagy amikor nyilvánvalóan el nem érik a 99. életévüket a szökevények. Így nem költenek forrásokat a holttestek felkutatására. A mai napig nincs megbízható bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfiak még élnek-e valahol vagy sem.
Az őrök véleménye
Egy Jim Albright nevű férfi "sokatmondó" interjút adott az "ABC7"-en 2018 márciusában, amely némi fényt derített a történtekre. A szökés napján, ő volt az egyik őr az Alcatrazban. Végül 55 évvel az esemény után beszélt a médiában, és azt mondta, őszintén hiszi, hogy a fiúk biztosan belefulladtak a vízbe, és soha nem jutottak el San Franciscóba.
Továbbment, és ezt mondta: „Attól függ, hogy velem beszélsz-e vagy az anyjukkal. Tényleg azt gondolom, hogy megfulladtak. Aztán azt sugallja, hogy a levelet valószínűleg egy olyan férfi írta, akinek sürgősen rákkezelésre van szüksége.
Rejtett Igazság
A mai napig senki sem tudja biztosan megmondani, hogy a férfiak valóban élve, épségben kijutottak-e. Soha nem találtak olyan szilárd bizonyítékot, amely alátámaszthatta volna a férfiak túlélését vagy halálát. Akárhogy is, ha ezek a férfiak valóban kijutottak a börtönből azon a végzetes napon, és a mai napig élnek, egyenként 86, 87 és 90 évesek lesznek.
Ha tényleg túlélték, legfeljebb 55 évig voltak szökésben, ami azt jelenti, hogy életük több, mint felét szabad férfiként élhették le, bár körözés alatt. Mi a véleményed erről a történetről?